Parabén mentes

Miért használjunk parabén mentes kozmetikumokat?(na és persze szulfát mentes, PEG-mentes és SLS mentes)


A parabének stabil, nem illékony vegyületek, megjelenési formájuk kismértékben eltérő, azonban mindenképp szagtalan vagy enyhe szagú szilárd anyagok: fehér vagy színtelen kis kristályok, tűk, porok. A parabéneket az 1920-as évektől széles körben használják fel tartósítószerként kozmetikumokban és testápolási termékekben. Továbbá gyógyszerek, élelmiszerek, zsírok, olajok, cipőápoló krémek, textilek, ragasztók tartósítására használják.  Az parabének fő kockázata, hogy in vitro ösztrogénszerűen viselkednek és így károsítják a hormonrendszert.


A parabéneket tartalmazó tartósítószerek elkerülése igen nagy kihívásnak bizonyulhat, tekintve, hogy termékek széles körét érintik. Egy 1984-ben készült tanulmány szerint több mint 13 200 különböző kozmetikai termékben használtak parabéneket. A vegyületek teljes mértékű elkerülése szinte lehetetlen, ám a kozmetikai termékeken szerepelnek az összetevők, így ajánlott a propil- és butil-parabén tartalmú termékeket elkerülni, illetve megfontolandó használatuk .
Általánosságban érdemes törekedni a minél kevesebb tartósítószert tartalmazó termékek fogyasztására, illetve adott esetben kevésbé káros hatású vegyületeket tartalmazó ételeket, kozmetikumokat, amennyiben lehetséges gyógyszereket válasszunk, kellő utánajárással fellelhetőek olyan termékek, kozmetikumok, élelmiszerek, melyek nem tartalmazzák ezeket a vegyületeket.
Ajánlatos lehet azoknak a személyeknek, akik ER pozitív (ösztrogén receptor pozitív) mellrákban szenvednek, fokozott figyelmet fordítani a kozmetikumok, pl. dezodorok kiválasztására.

Mire használják, miért és hol található meg közvetlen környezetünkben?

A parabéneket az 1920-as évektől széles körben használják fel tartósítószerként kozmetikumokban és testápolási termékekben, mint pl. alapozók, arc- és hajápolási illetve borotválkozási termékek, tusfürdők, samponok, kézkrémek, testápolók. Ezek megjelenési formája igen változatos: krémek, gélek, viaszok, ceruzák, hajtógázas és pumpás sprayk, folyadékok, emulziók, viszkózus folyadékok, félig-szilárd, szilárd anyagok, paszták, aeroszolok, porok, hajszínezők és -festékek, törlőkendők, -párnák, ajakáplók, rúzsok stb. lehetnek [3]. Továbbá gyógyszerek, élelmiszerek, zsírok, olajok, cipőápoló krémek, textilek, ragasztók tartósítására használják.
Élelmiszerekben E214-E219 jelzésekkel jelölik.
A metil- és propil-parabén antimikrobiális élelmiszeradalék többek között sütőipari termékekben, üdítőkben, krémekben, pasztákban, mesterséges édesítőszert tartalmazó dzsemekben, zselékben, befőttekben, szirupokban és a propil-parabén penészedésgátló a virslik bőrében lehet jelen.
A metil-parabén alkalmas mikrobiális fertőzések, penész-, élesztő- és kis mértékben a baktériumképződés megelőzésére, ezért előfordul gyógyszerekben, mint pl. parenterális (tápcsatornát kikerülő) oldatok, topikus (lokális) antibiotikumok, kortikoszteroid készítmények, szemcseppek vivőanyaga.
Az etil-parabén gomba- és baktériumölő tulajdonságainak köszönhetően tartósítószer; felhasználja a gyógyszer-, a kozmetikai és az élelmiszeripar is, utóbbi csomagolásnál, a kötőanyagok tartósítására.
A butil-parabén szintén gombaölő, antiszeptikus (fertőtlenítő) krémek, topikus (lokális) antibiotikumok, kortikoszteroid készítmények és egyes ételek tartósítására használják.

Milyen egészségkárosító hatásokkal rendelkezik, milyen adatok vannak erre?

Hosszú ideig teljesen biztonságosnak tekintették a parabének alkalmazását mind a kozmetikai, élelmiszer- és gyógyszeriparban. Azonban nemrégiben újabb vélemények láttak napvilágot, melyek szerint a hormonháztartást megzavaró (ösztrogénhatású), esetleg mellrákot okozó és a nemzőszervek fejlődését hátráltató, valamint allergén hatásaik is lehetnek.
A parabének fő kockázata, hogy in vitro  ösztrogénszerűen viselkednek, és így károsítják a hormonrendszert. 2004-es vizsgálatok során átlagosan 20 ng/g parabénkoncentrációt mutattak ki daganatos emlőkből. Több kutatás is feltételezte, hogy a főként dezodorokból származó parabének összefüggésben állhatnak a mellrák kialakulásával. 
Bár in vitro kísérletekben több parabén ösztrogén hatást mutatott, ám az EFSA in vivo kísérletei során a meti-, etil- és propil-parabén nem mutatta ezen hatást.  Csupán az élelmiszeriparban nem használt butil- és izobutil-parabének kockázataira voltak bizonyítékok in vivo kísérletekben.Butil-parabén viszont elterjedt a gyógyszerekben (akár hüvelykúpokban is, kozmetikumokban is.
A metil- és propil-parabén irritálhatja a szemet, az etil- és butil-parabén pedig a bőrt. A parabének égetésekor csípős füstök és gőzök keletkeznek.
Jelenleg pl. az ESIS, az Európai Vegyianyag-információs Rendszer nem tartalmazza a parabének vegyületcsoportot, ugyanakkor a növekvő aggodalmak miatt e vegyületek várhatóan világszerte egyre több vizsgálat és kutatás célpontjai lesznek.
Az IARC (Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Hivatala)  még nem szerepelteti egyik parabént sem a listáin, valamint nem közöltek ilyen témájú publikációt sem.
Az NTP (National Toxicology Program) egyelőre szintén nem sokat foglalkozott a parabénekkel. Egy a honlapjukon megtalálható 2005-ös publikácó hím patkányokon végzett kísérletekből a butil-parabénről azt állapította meg, hogy az általános toxicitásra, beleértve a tesztoszteron, LH és FSH hormonok szintjére, a nemzőszervek, mellékvese, agyalapi mirigy, pajzsmirigy hisztopatológiai vizsgálatára, valamint spermaanalízisre vonatkozó NOEL (no observed effect level = megfigyelhető hatást nem okozó mennyiség) érték 10 000 ppm.
Japán kutatók azonban 2001-ben végeztek kísérletet 3 hetes, frissen elválasztott patkányokkal.  Az állatok 0,00%, 0,01%, 0,1% és 1%-ban butil-parabént és propil-parabént  tartalmazó élelmet adtak. A kísérlet végén megmérték a herék, mellékherék, prosztaták, ondóhólyagok tömegét. A mellékherék abszolút és relatív tömege dózis-függő módon csökkent, ami szignifikáns összefüggést mutatott a 0,1% és afölötti butil-parabén koncentrációval. A mellékherék farki részében tárolt ondósejtek mennyisége minden, butil-parabénnel kezelt csoportban csökkent. A legnagyobb dózist kapó csoport egyedeinél a spermaszám-csökkenés a kontrollcsoporthoz képest 58% volt. A herék napi spermatermelése is alacsonyabb volt a kezelt csoportokban. A vérszérum tesztoszteronszintje szintén dózis-függően lecsökkent és szignifikáns volt 0,1% és afölötti koncentrációknál. A kísérlet eredményeiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy közvetlenül elválasztás után a fiatal egyedek expozíciója hatást gyakorol a tesztoszteron-kiválasztásra és a hím reproduktív szervek működésére. A 0,1% napi propil- ill. butil-parabén felvétel, amely ezeket a hatásokat okozta, igen hasonló az Európai Közösségben és Japánban elfogadott megengedhető napi bevitel értékével (ADI – acceptable daily intake) parabének vonatkozásában.
Szintén japán kutatók a metil-parabén UV fény hatására fellépő bőr- és oxidatív DNS károsodást indukáló hatását állapítottak meg. Az eredmény arra utal, hogy a metil-parabén rák kialakulását sem kizáró bőrkárosodást okoz a napsugárzás és a bőr észteráz enzimjének aktiválása hatására.
A parabének allergiás reakciókat válthatnak ki arra érzékeny egyéneknél. A parabénekkel szembeni túlérzékenység nem ritka jelenség, klasszikus tünete a kontakt dermatitisz reakció. Úgy tűnik, hogy a parabéneket relatív kis koncentrációban tartalmazó gyógyszerek és kozmetikai szerek ismétlődő használata vezethet túlérzékenységhez.
2001-ben angol kutatók a parabének (metil-, etil-, propil- és butilparabén) ösztrogén aktivitását vizsgálták. Ehhez olyan humán emlődaganat sejtvonalat használtak, mely ösztrogén pozitív státuszú, ami azt jelenti, hogy a sejtek felszínén a normálisnál több az ösztrogén receptor, a sejtek osztódása pedig ösztrogén hatására fokozódik. Azt találták, hogy a vizsgált parabének képesek az ösztrogén receptorokhoz kötődni, valamint már 10-6 M és a feletti koncentráció előidézte a sejtek proliferációját.
Darbre és munkatársai 2004-ben publikált cikkükben összefüggést feltételeztek a parabének és az emlődaganatok kialakulása között. 20 emlődaganatból származó szövetmintát vizsgálva 18 mintából kimutatták a parabéneket (metil-, etil-, propil-, butil-, izobutil-, benzilparabén).

Post a Comment

*

Kémiai hámlasztás

Ezeket a hámlasztókat bátran használhatod otthon, irritáció mentesen. Glikolsavas A kezelés során a 70%-os glikolsavat applikátor seg...